2009. október 5., hétfő

Gyermekkori íz - vackor kompót

Ilyenkor ősszel nagyanyám konyhájából szinte kifogyhatatlan volt a körtekompót, amit a másként ehetetlen "nyuvadós körtéből" készített. A tálban mindig ott állt egy adag megfőzött körte, amire mi gyerekek szabadon rájárhattunk egész nap. Estére rendszerint kiürült a tál, aztán másnap reggelre csodálatos módon ismét megtelt. Persze került a körtecsemegéből a kamarába is a zimankós téli napok megédesítésére, amit aztán télen csemegéztünk be miközben nagymama mesélt, vagy éppen felolvasott nekünk. Hej, azok a régi szép idők...
A minap Erzsi szomszédasszonyom lepett meg egy tálnyi "nyuvadós körtével" és ekkor támadt az ötletem, hogy rehabilitálni kellene nagyanyám szuperreceptjét. Nyuvadós körtének nevezzük mi azt a keményhúsú apró növésű körtét - vackornak is szoktuk nevezni - , aminek eléggé fanyar íze van és a fogad beletörik, olyan kemény a húsa még éretten is. Ebből készítette nagyanyám a fennebb leírt finomságot és némi agytorna után nekem is összejött a recept rehabilitálása.

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű vackor, víz, cukor, fahéj vagy szegfűszeg, a feltöltő léhez, a biztonság kedvéért tettem bele fél kiskanálnyi befőzőport is, bár kétlem, hogy nagyanyám tett volna bele bármilyen tartósítószert is.

Elkészítése roppant egyszerű: a körtéket alaposan megmossuk, a hibás részeket és a bajuszát késheggyel kikanyarítjuk (kivágjuk), a körte szárát levágjuk ollóval kb. egy centi hosszúságúra, hogy legyen azért fogója is a körtének, de minél több férjen a befőttes üvegben. Elkészítjük a kompótlevet becsült mennyiségű vízből és ízlés szerinti mennyiségű cukorból, de mézzel még jobb (csak nekem éppen most nem volt), felforraljuk és a körtéket ebben a lében előfőzzük. (Kicsivel tovább kell főzni, mint a csonthéjasakat, de vigyázzunk, ne főzzük túl!) Forrón üvegekbe szedjük, minden üvegbe teszünk néhány szem fahéjat vagy szegfűszeget, illetve - ha úgy tetszik - mindkettőt, aztán újra felforraljuk a feltöltő levet kevés befőzőporral és a körtére töltjük (jól lepje el a lé). Ledugaszoljuk, majd szárazdunsztban hagyjuk kihűlni.
Ezennel úgy tűnik sikerült behozni a befőzős receptek terén a lemaradásaimat, habár idénről - idő hiányában - teljesen kimaradt a csodaszép és mesésen finom vegyes kompótom leírása, pedig a képek elkészültek. na mindegy, majd jövőben leírom azt is, de ide a végére azért biggyesztek még egy fotót, hogy lássátok kb. még milyen kompótokat tettem el.

7 megjegyzés:

sedith írta...

Na, ez az utolsó fotó övön aluli ütés volt!:D
Irtó jól néz ki, nagyon kívánatos. Barack és meggy, vagy cseresznye?

Amúgy én a keményebb húsú gyümölcsökből (körte, birs) mindig így készítem a kompótot, de még barackból is. És én sem igazán méricskélek!

Alíz, Erdélyből írta...

Sedith: Hát ez a kompót Gyergyó egyik előnyéből adódott. Vagyis, amikor a déli fekvésű megyékben már rég termett a cseresznye és a meggy, nálunk épp akkor érik. A Vrancea és Galati megyei kofák pedig épp akkor hozzák töméntelen mennyiségben a sárgabarackot és a korán érő szilvát. Aztán az én családomnak van egy olyan "rossz" szokása, hogy ha kompótot eszünk, akkor lehetőleg mindenféléből kell legyen a nagy kompótos tálban, ami a kamarában van - nem is tudom, ki kapatta el így a társaságot. :) Egyik évben aztán gondoltam merészet és nagyot és úgy döntöttem, hogy bekompótolom egyszerre az összes csonthéjast, ami úgy június végén, július elején található nálunk a piacon. így került egy befőttes üvegbe a barack, a szilva, a meggy és a cseresznye. Persze teljesen kaotikusan, ahogy esik úgy puffan alapon - némelyikben a meggy dominál, másikban a barack, lényeg, hogy külön-külön kell meglobbantani a kompótlében, majd rétegenként rakni az üvegbe, feltölteni az újraforralt feltöltőlével és szárazdunszt. Fűszerezés ízlés szerint.

Renata Kalman írta...

Engem a vackor érdekel nagyon, Süsü-rajongók a gyerekeim :)

Alíz, Erdélyből írta...

Renáta: Hajrá! És várom majd a beszámolót a tesztről.

Edó írta...

Nagyon szeretem a vackort,sajnos nalunk fele nincsen:(

Renata Kalman írta...

Erre felénk nem találok vackort...

Alíz, Erdélyből írta...

Edó, Renáta: sajnos, már nálunk is alig akad. A piacra ki sem viszik a termelők, mert kevesen ismerik és nem veszik meg, mert van génmanipulált hatalmas argentin körte és inkább azt veszik-eszik az emberek, mint kicsi fanyar vackort.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails