2010. június 15., kedd

Mentünk, főztünk, győztünk! - avagy a "citerás pityókástokán" sikertörténete

Mint már említettem korábban a hét végén Déva főterén főzött az Erdélyi Konyha csíki és gyergyói "szakasza". Igazából első képnek egy tányérnyi "citerás pityókástokán" fotóját illett volna tenni, de akkora sor volt érte és annyira nem jutott mindenkinek, hogy ilyen fotó nem is készült. Viszont ezen a fotón - amit a világ legjobb krónikás képszerkesztője küldött át és a Nyugati Jelentől szerzett - elég jól látszik a bogrács tartalma és legfőképpen én is rajta "fontoskodom". S nem mintha nem készítettünk volna hatszáz fotót, de az általam látottak közül ez a legjobb, köszönet érte a NyJ fotósának, aki készítette, és Pisti kollégámnak a Krónikától, aki elküldte. Na, de visszatérve a pityókástokánra, amiről a "gyengébbek kedvéért" elárulom, hogy majdnem olyan mint a bográcsgulyás, amit a magyar pusztán főznek, csak ez sokkal jobb, mert pityókából van és "tokán". Hát, kérem alássan, úgy vitték, mint a mennyből hullott mannát, sőt, sokan hoppon maradtak, pedig két üstben (bográcsban) főztünk, előbb egy negyven literest "vettetünk meg" vele, majd egy 15 literest. Mind elfogyott. Edóka és Zsuzsiga meg sem kóstolták, nekem is csak épp egy kis ízelítő jutott, nekem viszont "illett" megkóstolnom, már nem egyébért, de én voltam a főszakács. Na, de nehogy "má' a szeker megkerülje a lovakot, kejzem'sze a zelejin a dógokot". Szóval mint már a korábbi bejegyzésemben is említettem, az egész azzal kezdődött, hogy Karcsi, a Corvin kiadó vezetője megkért, hogy menjünk el Dévára erősítsük egy kicsit a helyi csapatot és főzzünk egy jó gulyást, merthogy a Hunyad Megyei Magyar Napok nyitónapjának ez lenne a fénypontja. Mondtam, jó, da ha már megyek én gulyást nem főzök, főzzék azt a pusztai csikósok, "mett mű, székelyek pityókástokánt szoktunk főzni". Mondta Karcsi: jó, jó de hasonlítson a gulyásra, mert nem kellene lebőgni úgy, mint az Erdélyi Konyha csapata, hogy olyant főzünk, ami távolról sem úgy néz ki, mint a gulyás. Mondtam neki: "ne mind búsúljon, ha velem áll szóba, akkor olyan máriás pityókástokánt rittyentek tárkonnal, hogy hétnyelven beszél, s mind magyarul. Sosztán ki gulyást akar, az egye annak!" Másnap már azt is elárultam neki, hogy "nem es hakármilyen lesz, mett ez citerás pityókástokán lesz, de kell hezza jócskán disznyóhús a lapockájából, s a hasaljából, bors, pirospaprika - ha lehet a szögedi, vagy a kalocsai fajtából - s új pityóka. A többit viszem én, mett aligha lesz Déván fenyőmoszttal füstölt jófajta háziszalonna, füstölt ódalas, s kell még vaj' 3-4 rőfnyi jófajta füstölt házikolbász es, tárkon, s csipetke es, hogy a citeramuzsikáról, s a táncikáló gyermekekről, s Ottis apjának az orszhegyi szilvapálinkájáról, s Edó apukájának a lajbielőnyi házszalonnájáról, s a szárhegyi Bartalisék pityókás házikenyeréről ne es beszéljünk. Karcsi erre osztán aszonta: jó." No, most akkor irodalmi magyarra fordítva a szót: vasárnap dél környékén megérkeztünk Dévára, lepakoltunk a Téglás Gábor Iskolaközpont konyhájába, s mikor annak húsz perce volt Zsuzsiga "mán rőkölt" a hagyma mellett, Edóka pedig a háttérben "szecskálta" a húst. Én nem csináltam semmit csak dirigáltam, s fontoskodtam, mert láttam Gordon Ramsay-től, hogy a "nagyok" úgy szokták. De igen jó segítségnek bizonyult az iskolaközpont két szakácsnője - Póli és Hajni is -, aki értettek a mindenféle szecskáló, aprítógép kezeléséhez és így pillanatok alatt sikerült elkészítenünk a káposztasavanyúságot a tokán mellé, amihez a levet Zsuzsiga "vigyitette meg". Felvágtuk a húsokat, a kolbászt, a szalonnát, hagymát, paprikát, pityókát hántottunk, "fel es vágtuk, szép hosszukó szeletekre", s azzal jött Karcsi, "s mű mentünk es, ételestől citerástól, táncostól tanyittónénistől, mindenestől". A téren volt egy kicsi probléma, mert gázégővel kellett főzni, s én még olyant nem csináltam - "nem es ér fel a jófajta bikkfaszénnel". No de az volt, azzal kellett főzni. S akkor elkezdtük: beleraktuk hamarabb a szalonnát, aztán a karikára vágott kolbászt, hogy eressze ki a piros paprikás levét, majd hagymát és paprikát jócskán, aztán jött a kalocsai, s majd a hús, amit előzetesen bepácoltam sóval, borssal, házi ételízesítővel, illetve a füstölt oldalas, majd amikor a hús már megfőtt raktunk bele hiripgombát (vargánya) is. Amikor a hús majdnem puha volt, egy jó adagot kivettünk belőle egy másik üstbe, mert nem kaptunk elég nagy üstöt és emiatt két rendben főztük meg a piytókástokánt.
Közben míg főtt a tokán, a "citerabácsik" citeráztak. Az ifjak táncikáltak.
Fogyott, mint a cukor Edóka apukájának a szalonnája, a Bartalisék pityókás házikenyerével és a "veress hagymával". De Ottis apjának oroszhegyi szilvapálinkája is, "vót belőle egy csepp a szakácsnéba es" - bátorítónak -, s míg a lányok kavargatták a tokánt, a magyar iskola igazgatójával eljártam a marosszékit. Ő jobban tudta, mint én, de én se hagytam magam. Végül kiderült, hogy "fajtám", hiszen gyergyóditrói születésű, ami "ehejt van egy köpésre Gyergyószentmiklóstól". Ezalatt megfőtt a pityókástokán is, amit a végén kissé megbolondítottam a tárkonnyal, Bartalis Hajni gulyáskrémjével - ami olyan, hogy az univeres bújjon el mellette - belefőztem a csipetkét, amiről a románok nem tudták, mi az, tettünk bele jócskán tejfölt, s már tálaltuk is. Közben nagy suttyomban eljárt a zsűri is, s mire a második üst pityókástokán is elfogyott, már mondták is, hogy a Székely erősítés csapat lett az első. Hát így volt, igaz volt, itt a vége, fuss el véle. Aki nem hiszi, járjon utána. Recept, adagokkal. majd az Erdélyi Konyha júliusi számában lesz. Kackackackac...

23 megjegyzés:

Edó írta...

Jaj,de jól megírtad:)Én még neki sem mertem fogni..jó volt olvasgatni!A szalonnát amúgy apukám készítette,nem apósom,hihihi:))

Alíz, Erdélyből írta...

Edóka: Semmi gond, kijavitjuk, még itt vagyok. :) Úgyis van még néhány apróság, amit ki akarok javitani benne. :)

Bianka írta...

Gratulálok!

csodás lehetett, kár, hogy olyan messze volt tőlem

Alíz, Erdélyből írta...

Bianka: Köszönjük és bizony azt sajnálhatod is, hogy "olyan messze" volt tőled. De vigasztaljon, hogy hosszú az élet és még összehozhat a sors. Mert hegy heggyel soha nem találkozik, de ember emberrel igen. :)

szannalina írta...

Gratulálok a sikeres hétvégének! Hát ezt jól megírtad! Tobbször is elolvastam, de nem azért, mert nem értettem volna meg elsőre is, hanem, nagyon tetszett humorod.

Judith írta...

Nagyon jó volt olvasni, köszönöm!
Gratulálok Nektek!

sedith írta...

No, hát ez olyan Alízos volt: friss, finom és humoros. :) No meg széköly.:D
Ajj, de "irigyellek"!!!:)
Puszi

Vali írta...

Hát "irigykedve" olvastalak. Nagyon jó lehetett. Szépen ízesen írtad meg a történteket, élvezettel olvastam.

Alíz, Erdélyből írta...

Szannalina: Kösziköszi. Örülök, hogy annyira tetszett. :)))

Judith: Köszönöm. Ugye tudod, hogy jövő hét végén megismételjük a Déva melletti Nagyágon, ama bizonyos Erdélyi KOnyha találkozón. Emlitette a testvérkéd, hogy téged is szivesen látunk? Csak most szólok én is, hogy ha hazajössz, akkor szeretettel várunk. :)

Sedith: Most úgy őszintén: esetleg valami mást vártál? :)))) Ez csak ilyen lehetett: alizos, humoros, stb.

Vali: Köszönöm. A megirással kapcsolatosan: tollforgató kisiparos vagyok és szószaporitásból élek. Ez már csak ilyen... :)

iri írta...

Milyen joooo volt olvasni!Ha ilyen zamatooooosan leirtad, milyen lehetett az ize.OOOOOOOH!

Jutka írta...

Jó móka lehetett, Gratulálok :)

Wise Lady írta...

Gratulálok a győzteseknek! Nagyon élvezetes az írás is!

Ottis írta...

Gratulálok a sikeres hétvégéhez! Jó a beszámoló is!

Alíz, Erdélyből írta...

Iri: sajnos irásban nem lehet az izét érzékeltetni, pedig Isten látja lelkem: törekedtem. És igen valóban nagyon finom lett.

Jutka: az volt. De egyet se búsulj, jövő hét végén neked is részed lehet a mókában.

Wise Lady: Köszönöm. Ami az irást illeti, tudod: ebből élek. :)

Hajnalka írta...

Büszke vagyok rátok lányok ;-)

Hajnalka írta...

Büszke vagyok rátok lányok! ;-)

Hajnalka írta...

Ezt még olvasni is élmény volt:-)
Büszke vagyok rátok, lányok!

Juci írta...

Szívből gratulálok!!
Hajrá lányok!!

Alíz, Erdélyből írta...

Hajnalka: köszönjük és elárulom: éreztük, hogy a háttérből Partium, Marosszék és Bánát felől az éteren át sugárzik valami igen kemény háttérerő. Hát ilyen körülmények közepette, csak a legjobbak lehettünk. :)))

Juci: Szivből köszönjük. Kár, hogy nem kóstolhattad meg. De majd egyszer hátha...

zsuzsiga írta...

Tenyleeeg! Ezt tudni kell igy megirni. Nagyon jo!

Névtelen írta...

Nagyon sok szeretettel gratulálok Nektek és csak azt sajnálom, hogy én nem kóstolhattam meg!
Csak így tovább!
Balázsi Emi Budapestről

Alíz, Erdélyből írta...

Zsuzsiga: áááá, nem, ez már rutin.

Balázsi Emi Budapestről: Nagyon köszönjük a kedves szavaidat. S azon túl egyet se búsulj, mert ez a csapat fog még főzni sokszor, sok helyen és sokat. Kövesd a bejegyzéseket, mert nem Te vagy az egyetlen budapesti, aki kiváncsi a főztünkre. Épp ezért ezután külön fogok koncentrálni arra, hogy jó időben megirjam egy-egy ilyen eseményről a beharangozót, hogy aki akar, távolabbról is eljöhessen. :)

Balázsi Emi írta...

Köszönöm a kedves sorokat, és még egyszer nagy szeretettel gratulálok a csapatanak!


Balázsi Emi
Budapest

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails